Döbbenten olvasom, illetve hallgatom a híreket a Kékszalagon lecsapott viharral, és annak következményeivel kapcsolatban. Úgy látom, hogy mindenképpen felelőst akarnak találni, mert bűnbakot keresnek, nem elég az a tény, hogy nem tudnak az emberek vitorlázni. Azt már meg sem említem, hogy olyanok erősködnek a témában, akik vajmi keveset értenek hozzá….
Az igazi ok valójában a tudatlanság, illetve amikor az emberek túlértékelik vitorlázó tudásukat, vagy a hajójukat…
De nézzük részletesen:
Az egyik ok, ami miatt gond lehet egy viharban, az a gyakorlatlanság, és a tudás hiánya. Vitorlázni nem egyszerű dolog… Egy komoly vitorlázó barátom egyszer azt mondta, hogy „…jó szélben mindenki tud vitorlázni, de szélcsendben és viharban az igazi művészet…”
Mielőtt bárki megszólna, leszögezem, hogy nem hiszem, hogy tudok vitorlázni, de már kezdem érezni a lényegét…. Nem véletlenül járok annyi különböző oktatásra, és nem véletlenül dolgozom együtt egy komoly edzővel: mert tudom, hogy mit nem tudok.
Sajnos nagyon sok ember azt hiszi, hogy ilyen vagy olyan hajón van, netán elindult pár versenyen, illetve valamilyen márkás technikai ruházata van, már hatalmas vitorlázónak érzi magát….
Egy profi külföldi katamarános jellemezte úgy, hogy a „magyaroknak a parton nagy a szájuk, és a vízen kisnyulak, közben a parton kellene megbújni, és az állatot megmutatni a vízen…!”
Nagyon sokan nem tudják kezelni a hajójukat, nem tudják, hogy mi a teendő viharban. Örömmel láttam, hogy ezt azért jó páran cáfolták is, mert volt, aki tudta mikor kell kiállni, és menekült a legközelebbi kikötőbe, de persze voltak, akik ujjongva siklottak a legnagyobb pöffben is.
A másik ok, hogy rengeteg ember nem készíti fel a hajóját megfelelően, illetve nem tudja azt kezelni. Az esetek többségében ebből következnek a bajok.
Örömteli tendencia, hogy évről évre egyre több ember keres meg szakembert, hogy állítsa be, készítse fel a versenyre a hajóját, valamint egyre többen kérnek tanácsot tapasztalt vitorlázóktól, hogy mikor, mi a teendő. Ebből látszik, hogy jó úton halad azért a kis vitorlázó társadalom.
Kérdezni, tanulni sosem szégyen! Bár amikor olyanokat hallok, miután ajánlottam Farky egyik tanfolyamát egy illetőnek, hogy „Farky csak ne akarjon tanítani nekem semmit”, majd amikor egy hajóra kerültünk akkor megkérdezi, hogy miből látom, hogy mikor kell ejteni, élesedni… akkor kicsit elgondolkodok, hogy vajon tényleg ennyire szégyen lenne tanulni??
Felelősöket nem kell keresni, azok megvannak: a hajók legénysége, a hajók kapitányai. Ők aláírták nevezéskor, hogy „saját felelősségre” vitorláznak.
