Igazából nem is tudom, hogy hol kezdjem. A tavalyi szezon nem ért véget, mert ott voltak a késő őszi "iskolába járások", hogy a vitorlázás egyfajta más módját tanuljam, majd a Farky féle oktatások, utána elég hamar megint arra lettem figyelmes, hogy vízen vagyok, és valaki jön mellettem motorossal és eszement módon kiabálja, hogy mit, hogyan kell csinálni.
Az idei szezon több lépcsőből állt, amik szépen egymásra épültek. Az egyik vonal az Assozás, a másik a katamarán. Amikor tavasszal összeraktuk a hajókat, két dologban voltam biztos. Az egyik, hogy sokkal keményebben és komolyabban kell csinálni mint tavaly, illetve nem szabad ugyanazokat a hibákat elkövetni. Azt hiszem, hogy mind a két pontot sikerült megfelelően teljesíteni.
A Passione-s korszak igazából Kékszalagig tartott. Voltunk magasan is, és voltunk nagyon mélyen. Egy biztos, hogy megtaláltuk a szuper jó sebességét a hajónak. Ezt az eredmények elég jól bizonyítják. A Kékszalag pedig különleges élmény volt ezzel a hajóval. Hatalmasat siklottunk, a hajó, a vitorlák gyönyörűen bírták az erős szelet.
A hétvégi versenyek között hétközben ott volt a katamaránozás. A télen átalakított, feltuningolt 16-ommal, ami ugyan megfelel az F16-os box-rule-nak, de abban a mezőnyben nem tudna helyt állni. Ezzel szemben hatalmas élményeket adott. Onnan kezdve, hogy a Bankár kupát megelőző nap jöttem vissza Almádiból gennakerrel, annyira élveztem a veretés, hogy győzködtem magam, hogy még egy kicsit, még egy kicsit fent hagyom, hogy egy hatalmas orra bukás lett belőle. Egészen odáig, hogy október 6-án trapézon állva, egy testen csúszva vígan lehetett fel s alá csúszkálni az öbölben.
Az F18 Világbajnokság egy fontos állomása volt az idei évnek, valójában egy forduló pont volt, mert komoly ismeretségek köttettek ezen a versenyen, illetve ekkor csináltuk az első live közvetítést twitteren keresztül, amit azóta többen is átvettek.
Kicsit később eljutottam az alsóörsi katamarán központba, ahol Kengurutól megkaptam a végzetes vírust egy F20-al való vitorlázás alkalmában 15-16 csomós szélben. Innentől kezdve szinte minden hétvége - s hétköznap - katamaránozással telt, majd versenyekkel. Sajnos nem jött össze megfelelő egység a bajnokságra, így kitaláltuk, hogy népszerűsítjük a katamaránozást. Ezzel elindult az I'm a Catamaraniac project. Ennek keretein belül a Worcare, a Promix és a Nacra Magyarország közreműködésével támogattuk az F18 Országos Bajnokságot
Azt hiszem, nagyon sok embert sikerült belebolondítani a katamaránozásba, ennek következményeképp bővülni fog jövőre az M3-as osztály két hajóval.
A katamaránozás és az F18 VB-n kötött kapcsolatok révén elindítottuk itthon az UllmanSails vitorlák forgalmazását, amiket Pablo Soldano barátom állít elő Olaszországban. Ezek a vitorlák katamarános körökben UllmanSails Giorgio Zuccoli néven futnak. Hamarosan több OD és túrahajón is megcsodálhatóak lesznek eme igen gyors vitorlák.
Összegezve azt hiszem, hogy sikerült a magam elé kitűzött tervet teljesíteni, bizonyos szempontból túl is szárnyalni. Egy biztos, hogy sikerült rengeteget fejlődni, s már tisztábban látom azokat a dolgokat, amiket nem tudok a vitorlázás terén.
Ami egy plusz meglepetésként hatott így ősz elejére, hogy tagja lettem egy nagyszerű csapatnak, akiktől a továbbiakban is sokat tanulhatok mind hajós, mind üzleti, mind emberi síkon....
Azt hiszem, hogy a vitorlázáshoz nagyon passzol egy ember egy bizonyos mondata: "Stay hungry, stay foolish".
