Talán az idei volt az első olyan Kékszalagom,
amire nem készültünk kőkeményen. Tavasszal az első edzésen sikerült megroppantanunk
a hajótestet, ennek a következménye pedig több hetes kényszerpihenő lett, sajnos
a Bankárkupát is ki kellett hagyni emiatt. A Fehérszalag, a Horváth Boldizsár
és másfél gyengeszeles edzés volt a felkészülésünk, ráadásul a Szalag hetén még
mindenki javában dolgozott.
Mielőtt jobban belemennénk, nézzük csak
meg a katamaránt! Ez a hajó egy kb. 12 éve épült 25 lábas katamarán, ami gyakorlatilag
keresztben elférne a győztes Fifty-Fifty testei között. Az M2-es hajóosztályban
ennek van a legkisebb árboca.
Mindezt jól tudtuk, így vágtunk neki a
tókerülő versenynek. Nem voltak hiú reményeink vagy túl nagy álmaink, a fő
stratégiánk az volt, hogy nagy taktikai bakit ne vétsünk, illetve érezzük jól
magunkat.
A keleti
medence
Jobb csapáson rajtoltunk, és mentünk fel
északra, az egytestű mezőnyt szépen kereszteztük. Különös volt, ahogy többen
kiakadtak ránk, hogy miért kell leejteniük, vagy épp kifordulniuk miattunk.
Ahogy tiszta szelet kaptunk, code0-ra cseréltük a fockot, ami jelentős plusz
sebességet is adott nekünk. Almádi elé elég jó helyen értünk fel, ahol
cserélhettünk gennakerre, és azzal mentünk a kenesei bójára. Kenesét a 8.
helyen vettük 11:22-kor.
Siófok előtt a jóval nagyobb One d’or
elment nekünk. Siófok és Tihany között viszont jött az eszeveszett száguldás,
code0, mindenki a kereten, egy testen, sottolás, a Speedy-t mintha
visszarántották volna, a csőhöz érve nem is láttuk már, sőt a One d’or is újra
mögénk került.
A nyugati
medence
Tihany után kezdődött a nagy matek, hogy
merre. A One d’or megelőzött. A déli part mellett döntöttünk, ami jó választás
volt, sikerült két mini zivatart is megfognunk, ahol pár csomóval erősebb volt
a szél, és kaptunk frissítő esőt is. Badacsony után beültünk egy szélváltóba,
ahol a Twingo nagyon meglépett a frissülő széllel, viszont ismét a One d’or elé
kerültünk. Vitorla csere, és elég jó tempóban vágtáztunk a keszthelyi bója felé,
és ebből a frissülésből maradt kifelé is. Ekkor Twingo már Szigligetnél járt,
ahol végül egy időre be is ragadt. Utolért minket a Ventilo 28, de ahogy
gyengült a szél, és ők tompultak, úgy mentünk el nekik megint.
Nagy dilemma volt, hogy code0 vagy
gennaker, de ahogy cseréltek a 28-ason, cserélni kellett nekünk is. A
keszthelyi bóját 8. helyen vettük este negyed hatkor.
Badacsonytól Tihany felé már láttuk,
hogy a szembejövők északias szélben jönnek, ezt a szélváltót is sikerült jól
elcsípnünk. Erősödött a szél, emiatt kellett húznunk egy egyes reffet, ami nem
volt gyerekjáték, de utána legalább stabil volt a hajó. Így azonban nem voltunk
megfelelően élesek, és gyorsak sem, mert pont az a szél volt, hogy a teli takli
már sok, de 1 reff még kevés. Maradtunk délen, hogy a csőből jövő erősebb
szélben tudjunk vitorlázni, aminek az lett a következménye, hogy a Ventilo és a
Raffica megelőzött minket.
A cső előtt gyengült a szél,
kireffeltünk, sőt egy kicsit még code0-val is mentünk. A csövön átérve hatalmas
hullámok és komoly fújások vártak minket, itt nagyon kellett volna a reffelés,
de azzal sokat vesztettünk volna, sajnos a 18as skiff így is elment nekünk.
Befutó
A 9. helyen futottunk be, ami mind a
kívülállók, mind a csapat szerint nagyon jó eredmény. Utólag, sokszor
visszagondolva, a 7. hely is reális lehetett volna, ha bizonyos taktikai
hibákat nem követünk el. De mint tudjuk, a vitorlázásban nincsen "ha",
és utólag könnyen okos az ember.
Hatalmas élmény volt a Kékszalag ezzel a
hajóval, ezzel a csapattal. Össze tudunk dolgozni, és jó hangulat volt, bár
Gabesz (Jankovics Gábor) nagyon hiányzott a hajóról.
Egy kis kritika a végére: megkeserítette
az életünket – és ezt már más versenyen is tapasztaltuk - hogy a kísérő
motorosok össze-vissza rohangálnak a tavon, ész nélkül tolja mindegyik. Nem túl
jó érzés, mikor kikeveredünk az egyik szélváltóból, és a motoros hulláma
visszatolja a hajót. Sajnos ennek sincs meg a kultúrája nálunk.
további képek: kengurusailing
