Az elmúlt pár hétvége – és hétköznap – katamaránra volt kihegyezve. Kenguruval elég sokat mentünk a Nacra F20-szal, ami teljesen rabul ejtett. Múlt hétvégén megbeszéltük, hogy indulunk a Lájer Admirális Emlékversenyen.
Csütörtök 16:37
Kenguru hív:
- Bazsa, 5 perc múlva lent vagyok, ha jó a szél, megyünk?
- - Igen!
Kb. 25 perc múlva már a vízen voltunk, és húztuk fel a nagyvitorlát. Nagyon kellemes 10, esetenként 12 csomós DNY-i szélben csúszkáltunk, végül közel másfél órás edzés után értünk partot. Másnap, péntek délután hajószerelés, nevezés, kis társadalmi élet a bázison,majd egy hatalmas, kiadós alvás következett.
Szombat reggel
Nem túl sok szél, de nagyon reménykedek, hogy jön valami… Délelőtt hajószerelés, illetve a lányok Inter 18asát próbáltuk összerakni, sajnos hiányos volt a dolog, így nem sikerült 100%-osan…
Dél magasságában ízre csúsztunk, leálló DNY-i fújdogált. Sajnos a lányok borultak egyet, és vitorla szakadás miatt nem tudtak elrajtolni.
Az első futam rajtja sajnos nem sikerült a legjobban, illetve a leálló, gyenge szelet nem éreztem nagyon, főleg kreuz szakaszban. Ha jól belegondolok, bőszél szakaszban inkább a taktikával voltak gondok.
Egy érdekes dologra sikerült rájönnünk: nem szabad a többiekhez nézni magunkat, csak befelé figyelni, és a saját sebességre koncentrálni. Ez meg is hozta a sebességünket!
Bőszeles szakaszban volt két jó húzásunk, így kicsit előrébb léptünk.
Bőszeles szakaszban volt két jó húzásunk, így kicsit előrébb léptünk.
A második futamban már erősebb szél fújt, és a rajtunk is jól sikerült, valamint megtaláltuk a sebességünket (pontosabban gyorsabbak lettünk). A taktika is egész jó volt, harmadiknak értünk a kreuz bójához, bár itt a bőszeles szakaszt szúrtuk el. Taktikailag és szerencse tekintetében is: mindig előbb kapták meg a szelet a többiek.
A harmadik futamban nem igazán fényesen sikerült a rajtunk ismét, viszont utólag kiderült, hogy bár kicsit késve rajtoltunk, elég jó magasságunk volt, illetve jókor fordultunk ki, és mentünk el vízközépre. A bőszeles szakaszokban ismét nem a megfelelő taktikát követtük, bár hatalmasat vágattunk. Az utolsó kreuz végénél már kéttrapézos szél is volt, illetve egy hatalmas rohanás lefelé.
A vasárnap pihenve, parton halasztva telt, rengeteg beszélgetéssel, rengeteg mókával, nevetéssel. Nagyon jó baráti verseny volt, és a fiatalok is nagyon élvezték a versenyzést, reméljük, minél többen lesznek az idő múlásával.
Köszönöm Lájer Tamásnak, Kengurunak, és az egész csapatnak ezt a versenyt, és hogy részt vehettem!
Sem abszolútban, sem rate-elve nem volt fényes az eredményünk, viszont nagyon élveztük. Emellett rengeteget tanultam, Kenguru, Gabesz, Dió rengeteget segített, tanított. Futamról futamra otthonosabban mozogtunk a pályán.
Egy biztos, még rengeteget kell menni és tanulni. Erre jó példa, hogy a fordulással, halzolással az volt a gondom, hogy mindig útban volt valamelyik testrészem. Ezt Dió tette helyre, mozdulatról mozdulatra átbeszélve…..
Nagyon újfajta versenystílus ez, sok mindent el kell felejteni amit egytestűnél tanítottak, és rengeteg mindent újra kell tanulni… De ez a jó benne, és ez adja meg az egyik szépségét.
Nagyon megfertőzött ez a típus, és már várom a következő megmérettetést!
